Hogy lehet valaki annyira vak a szerelemtől, hogy bárki figyelmezteti őt, bármi is történik körülötte, ő mindig talál rá magyarázatot, hogy bebizonyítsa magának, hogy csak tévedésről van szó, és az illető férfi tényleg, teljes szívvel szereti. Hogy lehet ez? A barátnők a világon mindenben hallgatnak egymásra, legyen szó akár arról, hogy melyik cipőt vegyük fel este, vagy arról, hogy mit kezdjünk egy nagy családi gonddal. Egyet kivéve. És ez a szerelem. Miért? Miért nem látjuk be, hogy igazuk van, ahogy igazuk van minden másban amikor kikérjük a véleményt. Miért kérünk ki véleményt, ha aztán nem hallgatunk rá, nem követjük a tanácsokat. Vagy ne is kövessük őket, nem muszáj. De ha égbekiáltóan nagy baromságra készülsz, vagy készültél, hallgatnunk kell a figyelmeztető szavakra és a tényekre, amiket feltárnak előttünk. Ők. A barátok. Ők sosem fognak hazudni nekünk, ha igazak. Nem fognak olyanokat mondani, hogy “csak játszik veled”, ha nem gondolták át alaposan előtte, ha nincsenek róla meggyőződve. De te szerelmes vagy és vak. És süket. Nem tudsz mit tenni ellene, csak utólag. Amikor rájössz, hogy nem voltál más, csak egy kellék – akármire – minden, amit tudsz tenni, hogy kimondod: Igazuk volt.
Itt ülök a szobámban és ezen gondolkodom. A szerelmen. Nem lehetne mindez egyszerűbb? Nem lehetne, hogy egyből kiszúrjuk a jeleket, ha valami nincs rendben? Jeleket… Ha óriás táblákon hirdetnék, hogy hülye vagy, akkor sem tűnne fel.
Tizennyolc éves voltam amikor először találkoztam vele. Fél év múlva csókolt meg először. Onnantól számítva lett párhuzamos életem. És neki is. Tizennégy év van köztünk. Amikor azon a januári napon megcsókolt, megváltozott minden. Mindketten párkapcsolatban éltünk. De attól fogva nem számított semmi. Újra és újra megtörtént. Hétről hétre. Boldognak éreztem magam és ő is. Ezt hittem legalábbis. Mikor pár hónap múlva lecserélt valakire, akit aztán pár év múlva feleségül vett. Az ember azt gondolná, hogy ennyi volt és véget ér itt a történetem. De nem. Egyáltalán nem ér véget. A történet most kezdődik. A titkok kiderülnek. Kiderülnek olyan világ számára, olyan emberek számára, akiknek nem számít ha megtudják.
Hiszen ismerjük hogy is van ez: “nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”.
Játék voltál
2013 augusztus 18. | Szerző: kis panni
Hogy lehet valaki annyira vak a szerelemtől, hogy bárki figyelmezteti őt, bármi is történik körülötte, ő mindig talál rá magyarázatot, hogy bebizonyítsa magának, hogy csak tévedésről van szó, és az illető férfi tényleg, teljes szívvel szereti. Hogy lehet ez? A barátnők a világon mindenben hallgatnak egymásra, legyen szó akár arról, hogy melyik cipőt vegyük fel este, vagy arról, hogy mit kezdjünk egy nagy családi gonddal. Egyet kivéve. És ez a szerelem. Miért? Miért nem látjuk be, hogy igazuk van, ahogy igazuk van minden másban amikor kikérjük a véleményt. Miért kérünk ki véleményt, ha aztán nem hallgatunk rá, nem követjük a tanácsokat. Vagy ne is kövessük őket, nem muszáj. De ha égbekiáltóan nagy baromságra készülsz, vagy készültél, hallgatnunk kell a figyelmeztető szavakra és a tényekre, amiket feltárnak előttünk. Ők. A barátok. Ők sosem fognak hazudni nekünk, ha igazak. Nem fognak olyanokat mondani, hogy “csak játszik veled”, ha nem gondolták át alaposan előtte, ha nincsenek róla meggyőződve. De te szerelmes vagy és vak. És süket. Nem tudsz mit tenni ellene, csak utólag. Amikor rájössz, hogy nem voltál más, csak egy kellék – akármire – minden, amit tudsz tenni, hogy kimondod: Igazuk volt.
Itt ülök a szobámban és ezen gondolkodom. A szerelmen. Nem lehetne mindez egyszerűbb? Nem lehetne, hogy egyből kiszúrjuk a jeleket, ha valami nincs rendben? Jeleket… Ha óriás táblákon hirdetnék, hogy hülye vagy, akkor sem tűnne fel.
Tizennyolc éves voltam amikor először találkoztam vele. Fél év múlva csókolt meg először. Onnantól számítva lett párhuzamos életem. És neki is. Tizennégy év van köztünk. Amikor azon a januári napon megcsókolt, megváltozott minden. Mindketten párkapcsolatban éltünk. De attól fogva nem számított semmi. Újra és újra megtörtént. Hétről hétre. Boldognak éreztem magam és ő is. Ezt hittem legalábbis. Mikor pár hónap múlva lecserélt valakire, akit aztán pár év múlva feleségül vett. Az ember azt gondolná, hogy ennyi volt és véget ér itt a történetem. De nem. Egyáltalán nem ér véget. A történet most kezdődik. A titkok kiderülnek. Kiderülnek olyan világ számára, olyan emberek számára, akiknek nem számít ha megtudják.
Hiszen ismerjük hogy is van ez: “nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”.
Oldal ajánlása emailben
X